TIPPEK ÉS SZTORIK

A szalvéta története

A szalvétának évszázados története van, a kezdetek egészen Mátyás király koráig, a 15. század közepéig nyúlnak vissza.

Az 1450-es években még vászonból szőtt szalvétát használtak. Korábban – a főúri palotákban és a királyi udvarokban egyaránt – mindenki a dúsan megrakott asztalt takaró, földig leérő abroszba törülte a kezét és a száját. Elődeink akkortájt még kézzel ettek, a szolgáknak minden fogás után új abroszt kellett hozniuk. Így aztán a lakoma meglehetősen elhúzódott.

Ilyen előzmények után született meg a szalvéta. A korabeli szalvéták még textíliából készültek, főleg damasztból, amelyre vagy szitanyomással nyomtatott, vagy kézzel hímzett ábrák kerültek.

A textilszalvétát abban az időben a gyerekek nyakába akasztották, a felnőttek pedig a térdükre helyezték. Először Angliában, majd röviddel később Spanyolországban és Hollandiában is divatba jött a széles, kikeményített, fodros, kerek gallér, akkor a felnőttek is a nyakuk köré gyűrték a szalvétát.

Mindez a vászonból készült asztali szalvéta története. A papírszalvéta jóval később, a 19. század végén született meg, mikor is a papírgyárak már olcsón elő tudták állítani az alapanyagául szolgáló, megfelelő minőségű papírt.

A papírszalvéták kezdetben egyszínűek – többnyire fehérek – voltak. Amikor a nyomdaiparban általánossá vált a színes képek előállítása a papírszalvéták is színesek lettek. A technológiai korszerűsödés tette lehetővé, hogy étkezés után kezünket és szájunkat puha papírból készített szalvétával törüljük meg.

A Flóra Higiénia mint szalvétagyártó, igyekszik a mai igényeknek megfelelő minőségű szalvétát gyártani, főként egyedi emblémázott formában.

Keressen és érdeklődjön elérhetőségeinken, amennyiben kérdései lennének az egyedi szalvétákkal kaocsolatban.

A WC papír története

A WC-papír feltalálása is a kínaiak nevéhez fűződik. Több, mint 700 évvel ezelőtt - kizárólag a császári udvar számára - készült az első erre célra készített papíráru.

Az alfelünk valahogyan mindig tisztán kellett tartani, ha nem akart az ember megbetegedni, vagy fájdalmakat átélni. Valószínűleg a növényi levelek, fűcsomók lehettek a legkorábban alkalmazott eszközök e célra, s e szokás meg is maradt sok helyen egészen a mai napig. Megfelelő növényzet hiányában gyapjúval, állati szőrmével, esetenként homokkal tisztították meg magukat, néhol speciálisan faragott fadarabokkal (Japánban volt ez szokásban elsősorban), amelyek többször használhatóak voltak (tisztítás után). Ahol volt megfelelő mennyiségű víz, ott simán csak mosakodással oldották meg a problémát.

A rómaiak egy kis bot végére erősített tengeriszivacs-darabkát alkalmaztak, amelyet használaton kívül egy sós vízzel telt vödörben tároltak.

A középkor embere, ha szegény paraszti sorba született, megmaradt a növényi anyagoknál, fűnél, ha pedig tehetős réteg fia volt, akkor rongydarabok szolgáltak a fenekük törlésére. A leggazdagabbak használtak csak puha lúdtollat, amely nem dörzsölte ki az érzékeny bőrt.

Európán kívül a különféle anyagok helyett az alfél vízzel való kimosása dívott. Innen ered a muszlim körökben rendkívül fontos vallási előírásként élő dolog, miszerint bal kézzel mossák/tisztítják az alfelüket s jobb kézzel esznek, ezért akkora csapás a tolvajokra nézve, ha levágják egyik kezüket büntetésképpen.

Európában is használtak vizet, főként a bidé 1700-as évek elején, Franciaországban történt feltalálását követően.

A bidé - franciául bidet - szó eredetileg pónilovat jelent, utalva az eszköz használat közbeni meglovagolására. Mára világszerte elterjedt s nagy sikere is van. A fentebb említett okok miatt a muszlim világban alapvető fürdőszobai felszerelés a bidé.

A hazai környezetben a WC-papír elődje a kukoricacsuhé illetve csutka volt, persze csak azóta, amióta elterjedt a kukorica, előtte mi is leveleket használtunk e célra. A kukoricával kapcsolatban azonban még ma élő embereknek is lehetnek emlékei, főként a falusi környezetből származóknak.

A modern kori WC-papírt csak a 19. században vezették be, 1857-ben az USA-ban készült az első, akkor még kimondottan gyógyászati céllal gyártott toalettpapír, amelyet egy Joseph Gayetty nevű úr készített, aloe verával átitatott kivitelben.

A papírt aranyér kezelésére gyártotta, illetve aranyeresek életének jobbítása céljából, a feltaláló nem lett belőle milliomos.

Az igazi áttörést a papír olcsó, ipari mennyiségű előállítása hozta meg, az újságok elterjedésével egy időben. Az újságpapír kellően vékony volt, s ha már elolvasta az ember, remekül lehetett újrahasznosítani. Ezt csak a középréteg engedhette meg magának, hisz a szegények nem vásároltak újságokat, legfeljebb kalendáriumot, az viszont annyi hasznos információval bírt, hogy lejárta után sem dobták ki.

A 20. század elején kezdett elterjedni az átlagemberek körében a papír használata, bár a philadelphiai Scott testvérek "Scott Perforált Papír Társaság" cégükben már 1879-től gyártanak hengerre tekert papírt tisztálkodási célokra.

Angliában kb. 1880-tól gyártott a Brit Perforált Papír Társaság WC-papírt, ez még nem tekercses típus volt. Az 1890-es években születtek azok a szabadalmi leírások, amelyek a hengerbe tekert, ám még nem szeletelt WC-papír tartására szolgáló, vágó éllel bíró készülékeket jegyezték be.

Az 1887-es évtől az Albany Perforált Csomagolópapír Társaság állított elő gyógy anyaggal átitatott, hengeres, és immáron perforált szeletelésű WC-papírt elsőként.

Az első kétrétegű papírt 1942-ben, Angliában állították elő.

Hazánkban - sokan emlékezhetünk még rá sokáig nem a tekercsben kapható, puha és kellemes érintésű papír volt használatban, hanem kis selyempapír szeletkék egymásba hajtogatva.

A tekercses, kreppelt CREPTO márkájú papírt, 1974-től kezdenek gyártani.

Ma már ez a fajta 1 rétegű kreppelt változat, szinte elfogadhatatlan az emberek többsége számára.

Cégünk a mai kor igényeihez igazodva, forgalmaz háztartási és közületi toalettpapírokat.

Érdeklődjön cégünknél az ön igényeinek megfelelő toalettpapírok ára felől.

A tisztítószerekről

A tisztítószerek olyan vegyi anyagokat tartalmazó készítmények, melyekkel a nehéz és időigényes takarítási, tisztítási munka jelentősen megkönnyíthető, egyszerűsíthető. A különböző tárgyak, eszközök, felületek más-más típusú tisztítószereket igényelnek, ezért e termékek vegyi összetétele, kémiai felépítése a rendeltetési céltól függően változó. Használatuk során a tisztítószerek nemcsak tisztítanak, de ápolnak is, sőt felületi hatásuk révén az újraszennyeződést is késleltetik. A tisztítószerek használata a mindennapi használattól átlagosan szennyezett felületek tisztítása során hatásos. Az elhanyagolt, rendszeres karbantartást nélkülöző felületeken esetleg többszöri használattal érhető el kívánt eredmény.

Az általánostól a savasig, lúgosig

A legszélesebb körben használható tisztítószerek az ún. általános tisztítószerek, más néven lemosó szerek. Ezek a készítmények háztartási gépek, konyhabútorok, fali csempék, ajtók és ablakkeretek, kőpadló, valamint egyéb padlóburkolók (műanyag, linóleum, csempe) tisztítására egyaránt használhatók. Mosó aktív anyagokat, fertőtlenítő, sűrítő és kézkímélő adalékokat, esetenként kevés ammóniát tartalmaznak. Hatóanyag-koncentrációjuk márkánként változó. A 15-30 százalékos készítményeket hígítva javasoljuk használni, míg az 5-10 százalékos termékek hígítása már nem szükséges.

Általános lemosásra, fertőtlenítésre még ma is sok háziasszony használ hypót, vagy hypo-klorit tartalmú készítményeket. Sem a hagyományos terméket, sem korszerűbb illatosított változatait nem célszerű töményen használni, mert erőteljes oxidáló hatásuk miatt károsíthatják a tisztított felületet.

Makacs szennyeződések (pl. vízkő, tűzhelyre ráégett étel stb.) csak erős maró hatású, savas vagy lúgos tisztítószerek segítségével távolíthatók el. A vízkőoldó szerek savra nem érzékeny felületek, például vízforralók, kávéfőzők, csaptelepek, mosdók, WC-kagylók vízkőmentesítésére használhatók. Zománcozott kádat soha ne tisztítsunk savas tisztítószerrel, mert a zománc fényét, esetleg színét is vesztheti.

Léteznek szervetlen savakat, (sósav, foszforsav), illetve szerves savakat (citromsav, ecetsav, hangyasav) tartalmazó készítmények. Utóbbiak kevésbé agresszív hatásúak, a tisztított felületet, a környezetet, és az egészséget kevésbé károsítják.

Foltos és színehagyott

Csaptelepek vízkőmentesítésénél óvatosan járjunk el. Nem megfelelő vízkőoldó használata maradandó csúnya sötét foltokat idézhet elő a vízcsapon. Kerüljük az agresszív, sósav tartalmú termékeket. Ha nem ismerjük a gyártó tisztítási ajánlatát, használat előtt célszerű a terméket kevésbé látható helyen kipróbálni.

Hasonló körültekintéssel járjunk el a szőnyeg- és kárpittisztítókkal is, mivel a textíliák anyagai és színezékei nagyon sokfélék.

Erősen lúgos kémhatású készítmények a tűzhelytisztítók. A leégett zsíros, tapadós szennyeződés könnyebben eltávolítható, ha a terméket langyos, vagy előmelegített felületre porlasztjuk.

Erős maró hatású lúgos termékek a lefolyócső-tisztítók is. Egy részük szilárd nátronlúg és fémforgács keveréke, melyek a lefolyócsőben összeállt, dugulást okozó szerves törmeléket hatékonyan képesek roncsolni. Rendkívül balesetveszélyesek, ezért használatuk fokozott körültekintést igényel. Korszerűbb, folyékony változataik zsíroldó enzimeket is tartalmaznak, használatuk egyszerűbb és biztonságosabb. Elsősorban a megelőzésre alkalmasak.

Enyhét és kíméleteset

A tisztítószerek választékában nehéz eligazodni. Hogyan, miként döntsünk, milyen célra melyiket válasszuk? Eszközeink hosszabb élettartama érdekében mindenből az enyhébbet, kíméletesebbet válasszuk.

Vásárlás előtt minden esetben figyelmesen olvassuk el a terméken található használati, kezelési útmutatót. A gyártó javaslatából kitűnik, melyik szer mire használható. Bánjunk óvatosan a – „mindenfajta felületre alkalmazható" feliratot tartalmazó készítményekkel. Ezekkel a termékekkel érdemes próbatisztítást végezni.

A háztartásban használt tisztítószerek vegyi összetételük vagy csomagolásuk miatt az emberi egészségre és a környezetre károsak is lehetnek. A veszélyesnek minősített háztartási tisztítószerek legtöbbször irritatívak, ritkábban ártalmas vagy maró hatásúak, tűzveszélyesek, vagy fokozottan tűzveszélyesek lehetnek.

Figyelmeztető jelek, szimbólumok

A háztartási tisztítószereken veszélyt jelző szimbólumokat találunk.

A jelöléseken kívül szöveges formában kötelező feltüntetni a termékfeliraton a termék használatával együtt járó kockázatokat (veszélyeket) és ezek elkerülésére vonatkozó, a biztonságos használatot segítő tanácsokat. Ezek figyelembevételével sok háztartási baleset elkerülhető.

A legtöbb gyermekmérgezést is a háztartás-vegyipari folyadékok okozzák. Az ilyen balesetek elkerülése érdekében az utóbbi tíz évben a veszélyes anyagok csomagolását a gyártók ún. – „gyermek biztos" zárral látják el. E csomagolásnak kettős védelmi hatása van, egyrészt a kisgyermekek (legjobban veszélyeztetett a 3 és 5 év közötti korosztály) nem tudják kinyitni, így nem juthatnak a veszélyes termékhez, másrészt a felnőttekben is tudatosul a termék különleges kockázata.

Ártalmasnak nem minősülő vegyi termékek is jelenthetnek veszélyt érzékeny, allergiára hajlamos személyek számára. Allergiát okozhatnak a mosó- és tisztítószerekben található felületaktív anyagok; a mosó, mosogató és zsíroldó készítmények enzim összetevői; a tisztítószerek oxidatív fehérítői és a gyakorlatilag minden termékben megtalálható konzerváló szerek, színezékek és illatanyagok. Az allergiát kiváltó anyag ismeretében a feliraton szereplő adatok áttanulmányozása segítséget nyújthat a megfelelő termék kiválasztásában.

Ha szeretne meggyőződni tisztítószer termékeink kiemelkedő minőségéről, nézzen be hozzánk.